A megtakarítás módszere
A betegigény szerinti nedvszívó eszközbeszerzés és -felhasználás. lokális protokoll bevezetése és alkalmazása. Az ISO 15621 nemzetközi szabvány elvei alapján kidolgozott nadrágpelenka kiválasztása, gyakorlati döntéstámogató mátrix betanítása és rutin alkalmazása.
Cél
A betegek és az ápolószemélyzet életminőségének jelentős és gyors javítása és az ellátás alacsonyabb összköltségű biztosítása.
Háttér
Az inkontinencia (széklet- és vizelettartás zavara) az egyik leggyakoribb és legkomolyabb ápolási feladat és kiadási tétel a fekvőbetegintézményekben. Az inkontinencia-ellátás korszerű ápolási szemléletében a funkcionális eredményesség, így a megfelelő illeszkedés (kevesebb szivárgás) és maximális betegönállóság (kevesebb szakápolói munkaóraigény) biztosítása a kulcskérdés. Ha megvizsgáljuk az inkontinencia intézményi ellátásának költségszerkezetét, a nadrágpelenkák beszerzésé nek költsége a teljes kórházi kontinencia-gondozási kiadáshoz képest elenyésző. Az összköltség kétharmadát az el nem került szivárgásos eseményekkel összefüggő „járulékos költségek” teszik ki. (mosoda, plusz pelenkacsere, extra hulladék, iatrogén bőrártalmak stb.) Érdekeség, hogy maga a használt nardágpelenka hulladékkezelési költségei már önmagukban is felülmúlják a közvetlen beszerzési díjat (de pl. ha infektív osztályról kerül ki a használt pelenka, akkor veszélyes hulladéknak minősül, ami extrém megnöveli a kapcsolódó kiadásokat).
A módszer
Költséghatékony megoldást és magas színvonalú ellátást eredményez a megfelelő metódus kidolgozása a magas színvonalú ellátás alacsonyabb összköltségen történő biztosítása:
A fentiek mentén a bevezetés megkezdése előtt teljes körű költségfelmérés és elemzés szükséges, hogy az eredmények konkrét tanulságot hordozhassanak. Az ellátási folyamat optimalizálását segítő ISO 15621 szabvány elveinek megfelelően így kidolgozható a teljes költségszemléletű ellátás helyi megvalósítása. A közvetlen költségeken túl vizsgáljuk az érintett betegek és az ápolószemélyzet közérzetét is. A kérdőívvel történő megkérdezésre kerül sor. A módszer objektív és folyamatos viszszajelzést biztosít, miáltal az effektív, helyi és konkrét inkontinencia-ellátási folyamatot lehet optimalizálni a következő három területen:
A módszer bevezetése a jelen állapot minőségi (betegigény/alkalmazott pelenkatípus találati arány) és mennyiségi mutatóinak (hulladék stb.) felmérésével kezdődik, ezt az ápolószemélyzet képzése követi a személyre szabott kontinencia-gondozás elve és gyakorlata kapcsán. A képzés után a gyakorlati tréning és a betegigény elvű eszközválasztási segédlet napi rutinba átemelése követi. A kontinecia-gondozás minőségi és menynyiségi mutatóit újra mérve az intézmény a következő – egy betegnapra vetített – eredményeket kapja.
Klinikai tanulmányok azt mutatják, hogy a „choice of care” logikájú rendszer a leginkább költséghatékony ellátás. Az ISO 15621 elvei és a megfelelő modern inkontinencia-segédeszközök következetes együttes alkalmazása mintegy negyedével csökkenti az egy betegre eső ellátási összköltséget, miközben az ellátás minősége legalább harmadával javul.
Rá kell mutatni, hogy bár az ISO 15621 szabvány a betegek megmaradt toalett-/önellátási képességet kiaknázni képes korszakváltást jelentő lehetőség az intézményi ellátásban, azonban a szakmai fejlődés igénye valamint az áldozatos munka nélkül a legjobb szabvány sem ér a gyakorlatban semmit. A munkatársak szakmai odaadása mindennek az alapja, kivált, ha egy új rendszert kell kipróbálni, betanulni.
